Múlt Jelen Jövő

Múlt - Jelen - Jövő

történelem, tudomány, globális biztonság, társadalmi reform

és egyéb fontosságok/érdekességek

2008. november

A Silihost támogatásával

Így volt

Jugoszlávia fölbomlása

A midway-i csata

A catalaunumi csata

Az északi háború 2. rész - Poltava

Kemény János tragikus tévedése

Timur és a magyar függetlenség

A lepantói csata

Az északi háború
(1. rész) Narva

Irán a 20. században

A 2. magyar hadsereg a Donnál

A zentai csata

Tudomány

Kőből vizet - sivatagban
(2008.06.16.)

A Szaharában óriási víztartalékok vannak - állítja egy holland kutató, Peter van der Gaag a "Journal of Global Environmental Issues"-ban megjelent írásában - mégpedig az ott nagy tömegben előforduló gipszben.
A gipsz, amellyel mi leginkább már porrá őrölt formájában találkozunk, kristályos ásvány: a tengervízből kivált sóanyag (a Szahara területén valamikor tenger hullámzott). Képlete CaSO4.2H2O, kálciumszulfát dihidrát: vagyis minden kálciumszulfát molekula 2 vízmolekulát köt meg, ez azt jelenti, hogy a gipsz tömegének jelentős hányada (20%-a) víz. Ezt a vizet pedig egyszerűen ki lehet nyerni a kőzetből: hevítéssel. A víz kiválása már 60 fokon elkezdődik, de 100 fokon a leggyorsabb, ilyen hőmérséklet eléréséhez a sivatagban minimális energia szükséges: napelemekkel, vagy tükrös naperőművel könnyen előállítható.
A Szahara gipsztartalékai órásiak: a több milliárd köbméternyi puha ásvány több ezer milliárd liter kinyerhető vizet jelent, amely újra zöldellő-virágzó, sok embert eltartó tájat varázsolhatna a Föld egyik legkietlenebb térségéből.

Kavitáció
(2008.05.10)

A kavitáció a gyorsan áramló folyadékban (például egy gyorsan mozgó test környékén) létrejövő nyomáscsökkenés (Bernoulli-törvény) miatt kialakuló párolgás, amely buborékok formájában jelentkezik. Ez inkább gondot jelent a hajózásban: Az apró buborékok összeroppanását kísérő jelenségek károsítják a hajócsavart. A kavitációs buborékok összeroppanásakor különös, és egyelőre nem minden részletében tisztázott jelenségek tapasztalhatók: lökéshullám, hang- és - speciális körülmények között - fényjelenségek is.
Nemrég derült ki, hogy a pisztolyrákok, ollóik szárainak gyors összerántásával ilyen kavitációs minibuborékokat idéznek elő, s ezek összeroppanásából - nem a szárak egymáshoz csapódásából - származnak az állatkák nevét is adó pukkanások. (Apró zsákmányállataikat pedig a keletkezett lökéshullám kábítja el.)

Az elmúlt évek egyik - erősen vitatott - szenzációja, az ú.n. "buborékfúzió" jelensége is a kavitáció tanulmányozása során született: Az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium kutatói nukleáris részecskekibocsájtást véltek fölfedezni az ultrahangos besugárzással gerjesztett buborékok összeroppanásakor.
A spontán kavitáció általában a hajók végén, a hajócsavar mozgása közben keletkezik, de nagyon gyorsan mozgó, speciális orrú torpedók esetén képződhet az orr-résznél is. Egy bizonyos sebesség fölött (150 km/óra) a torpedó körül egyetlen hatalmas buborék képződik - létrejön a szuperkavitáció jelensége, amely már nem ártalmas, sőt ... szupersebesség elérését teszi lehetővé az áramlási-ellenállás megszűnése miatt. Az orosz Skval torpedók a szuperkavitációhoz szükséges kritikus sebességet rakétameghajtással érik el, és aztán - legújabb változataik - akár 800 km/órás végsebességgel (!) száguldanak célpontjuk felé.

Biztonság

A darfuri népirtás megállításának
lehetőségei
(2007.12.10.)

Szudán nyugati részén, a darfuri régióban zajló polgárháborúban, majd az azt követő - napjainkban is tartó - etnikai tisztogatás-szerű, (a kormány által támogatott) arab miliciák által elkövetett vérengzésekben több százezer ember vesztette életét, a támadások miatt lakóhelyük elhagyására kényszerült menekültek számát több, mint két millióra becsülik. A menekülteket az arab milíciákon kívül az éhség, és a járványok is tizedelik. A menekültek egy része a szomszédos Csádba menekült, de üldözőik ide is követik őket, sőt az itteni kormányzattal szembenálló hadurak támadásaitól is szenvednek: A darfuri (sőt már darfuri-csádi) konfliktus napjaink egyik legnagyobb humanitárius problémája.

Szudán Afrika legnagyobb területű országa, 2000 km hosszan húzódik az északi, sivatagos egyiptomi határtól Afrika közepe,
a nedvesebb, szavannás, déli területek felé, délen Uganda és Kenya, keleten Eritrea, délkeleten Etiópia, délnyugaton a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-Afrikai Köztársaság, nyugaton Csád, északnyugaton Líbia a szomszédai. Fő folyója a Nílus majdnem pontosan két egyenlő félre osztja az országot, és csaknem olyan fontos a szerepe, mint Egyiptomban, a főváros, Khartoum is a partján fekszik.

Körülbelül az egyiptomival egyidős az itt kialakult núbiai civilizáció, amely már csak a Nílus kínálta természetes kereskedelmi útvonal miatt is szoros kapcsolatban állt északi szomszédjával. Az itteni királyságok egyike-másika néha egyiptomi fennhatóság alákerült, de ennek fordítottjára is volt példa: i.e. 743-tól 80 éven keresztül fekete fáraók ültek az egyiptomi trónon. A két kultúra egymásra gyakorolt szoros hatását mutatják a núbiai kusita királyság alatt keletkezett piramistemetők is (Napata és Meroe környékén), amelyek feltártsága ma még messze elmarad az egyiptomi piramisokétól. (Noha itt is voltak már szenzációs eredmények, pl. Amanishakheto királynő jelentős aranykincsekkel teli sírjának feltárása, de a végzett ásatások kevésbé voltak szakszerűek, leginkább sok rombolással járó kincsvadászat folyt csak.)

A 13. században kezdődő arab hódítás az akkorra (bizánci térítők hatására) kereszténnyé lett fekete királyságokat kb. 100 év alatt megdöntötte, a terület népeinek nagy része muzulmán hitre tért. 1822-ben Egyiptom része lett, majd, miután Egyiptom angol fennhatóság alá került Szudán is az angol gyarmatbirodalom részévé vált.
1882-ben azonban felkelés tört ki (Mahdi-felkelés), amely - több győztes csata után - három év alatt kiűzte innen a gyarmattartókat, a területet az angolok csak több, mint tíz év múlva - a frissen kifejlesztett nagyhatású új típusú fegyver, a géppuska segítségével - tudták visszafoglalni.

Mohamed Ahmed ibn Abdallah mozgalmának sikerét a magát prófétának (Mahdi) tekintő vezér gyújtó hatású beszédeivel fanatizált tömegek elsöprő lendülete biztosította. A vallási alapon kibontakozó forradalom és függetlenségi háború az iszlám újkori történetének legdicsőségesebb fejezetei közé tartozik - egy sokkal fejlettebb, erősebb, jobb fegyverekkel harcoló ellenséget győztek le itt, az eszme erejével.
Ennek fényében szinte természetes, hogy az iszlám radikálisok által is példaképnek tekintett próféta szülőhazája és sikereinek színtere, Szudán szoros kapcsolatokat ápolt (ápol?) az Al-Kaidával - állítólag Oszama bin Láden is gyakran megfordult (megfordul?) itt -, és a muzulmán többség (főleg az arab falvak lakossága) ma is könnyen mozgósítható az iszlám védelmének jelszavával.

De, amíg a déli régiókban évtizedeken át zajlott polgárháborúnak (2004-ben megegyezéssel zárult) volt vallási színezete - délen keresztény és animista vallású a feketék többsége,
a darfuri konfliktus esetén már csak etnikai és törzsi ellentétekről beszélhetünk, hiszen Darfur lakossága zömmel muzulmán vallású. A feszültségek felerősödésében pedig tulajdonképpen a sivatag dél felé terjeszkedése játszotta a főszerepet. A régiótól északra élő állattenyésztő arab nomádok ugyanis legelő nélkül maradtak és tömegesen kezdtek délebbre települni, amit az itt élő néger törzsek nem néztek jó szemmel. A feszültséget talán a saját etnikai/törzsi ellentéteit ide is közvetítő szomszéd (Csád) is szíthatta, mindenesetre az 2003-ban a központi kormány elleni lázadásba torkollott. A kormány a "janjaweed"-nek (dzsandzsavid - kb. fegyveres lovas) nevezett arab milíciák segítségét kérte, amelyek aztán - az első fejezetben már leírt - borzalmas pusztításba kezdtek. Az USA 2007 tavaszán hivatalosan is népirtásnak bélyegezte a darfuri janjaweedek tevékenységét, és háborús bűnösökként nevezte meg vezetőiket, mindenekelőtt Musa Hilal sejket, de a szudáni kormányt is bűnrészesnek nevezte a tragédiában.

A konfliktus megoldására több kísérlet történt, a szudáni kormány afrikai békefenntartók
bevonulására engedélyt is adott, de a kislétszámú csapatok még a menekülttáborokat sem mindig tudták megvédeni, 2007 elején el is hagyták az országot. ENSZ, vagy NATO békefenntartókról Khartoum sokáig hallani sem akart, végül - erős amerikai nyomásra - 2007 júliusában elfogadta azt a BT határozatot, amely egy 26 ezres ENSZ békefenntartó kontingensnek a térségbe küldéséről döntött.

Ha ez a haderő valóban bevonul (2007. dec. 31. a határidő), a konfliktus áldozatainak száma a töredékére csökkenhet. Teljes megnyugvást azonban csak a konfliktust végső soron kirobbantó szárazság további terjedésének megakadályozása hozhatna. Erre is van megoldási javaslat, amelyet a bostoni egyetem kutatói vetettek föl a közelmúltban: 1000 kutat kellene fúratni a kiszáradóban lévő északon.

A kutak vízbőségét egy - műholdfelvételekről fölismerni vélt - hatalmas földalatti tó garantálná, ennek valódisága, és igazi méretei azonban még alaposabb kutatást igényelnek. Mindenesetre, ha a tó valóban létezik, 20 kút elkészítésére már van jelentkező - ezt Egyiptom vállalta -, talán a többi finanszírozása is olcsóbb lenne a nagylétszámú békefenntartó (az ENSZ történetének legnagyobb ilyen jellegű hadereje) tartós állomásoztatásánál.

Történelem

Az északi háború - 3. rész
Fordulatos végjáték
(2007.09.23.)

Előzmények: 1. rész
2. rész

Törökországot nyugtalanította az oroszok poltavai sikere, az ide menekült svéd király pedig - népszerűségét felhasználva -, tovább erősítette az oroszellenes hangulatot. 1710 novemberében aztán a szultán elérkezettnek látta az időt az azovi sérelem megtorlására, megüzenték a háborút. A törökök úgy ítélték meg, hogy Ausztria beavatkozásától sem kell tartani: a bécsi udvar nem bocsátotta meg az orosz cárnak Rákóczi támogatását, akinek még a lengyel királyi címet is fölajánlotta.

Pétert a svédek fölött aratott győzelem túlzottan magabiztossá tette, úgy döntött, hogy ő fog támadni. Mivel azt gondolta, hogy a török uralom alatt sínylődő pravoszláv hittestvérei felkeléssel támogatják majd, Moldávia felől nyomult be a török birodalomba. A török sereg gyors előrenyomulása következtében azonban a felkelés elmaradt, sőt az oroszok a közben hátukba került tatárok miatt csapdába kerültek a Prut folyónál. Kitörési kísérleteik eredménytelenek maradtak, élelmük rohamosan fogyott. A reménytelen helyzetben Péter alkut ajánlott a török csapatokat vezénylő nagyvezérnek: Szabad elvonulása fejében kötelezi magát az elfoglalt Fekete-tengeri területek visszaadására, sőt néhány svéd területről is hajlandó lemondani. Noha a szituációból ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni, a nagyvezér - akinek józan ítélőképességét a tárgyalások előtt ajándékba kapott kincsek (cári koronaékszerek is) alaposan meggyengítették - elengedte a cárt és seregét.
A Porta persze elégedetlen volt az orosz ajánlattal: A nagyvezért leváltották és a hadjárat folytatására készülődtek. A háború azonban végül további nagyobb összecsapások nélkül ért véget 1713-ban, úgy, hogy az orosz diplomáciának sikerült a Prutnál elfogadott feltételekkel megkötni a békét (Edirnében).

A török fenyegetéstől megszabadult Péter most már teljes figyelmét a svédek elleni háborúra fordíthatta.
A svédeknek már a poltavai vereség után azonnal békét kellett volna kérniük, ám a kiváló katona, de minden diplomáciai érzék nélküli XII. Károly mereven elutasította az ilyen irányú javaslatokat. Svédország így egyre nehezebb helyzetbe került, és a koncra (a balti svéd birtokokra) egyre több jelentkező akadt: Poroszország és Hannover is csatlakozott az orosz-lengyel-svéd koalícióhoz. Az óriási túlerővel szemben Svédországnak még úgy sem volt esélye, hogy távollevő hadvezér-királya 1714 szeptemberében (inkognitóban) hazalovagolt Törökországból. Bár hamarosan támadó hadműveletbe kezdett a dán fennhatóság alatt levő Norvégiában, egy vár ostroma közben halálos lövés érte (1718, Frederikshall).
A svéd trónon őt követő Ulrika Eleonóra királynő azonnal megindította a béketárgyalásokat, amelyek azonban csak 1721-ben vezettek eredményre (nystadti béke). Bár sikerült Finnországot megtartania, szinte az összes többi svéd külbirtok (Brémától Karéliáig) elveszett,
Svédország nagyhatalmi pozíciója egyszer s mindenkorra megszűnt.
Született azonban helyette egy új nagyhatalom, Oroszország, s megindult a nagyhatalommá válás útján egy másik állam, Poroszország is - az európai történelem következő századainak mindkettő kulcsszereplője lett.

Jövő

Elektromotoros repülőgép
(2008.08.30.)

Randall Fishman "Electraflyer-C"-jét egy 18 lóerős villanymotor hajtja, amelyet két lítium-polimer akkumulátor szolgál ki. Az - akkukkal együtt - 180 kilogrammos repülőgép
110 km/órás utazósebességre képes és kb. másfél óráig maradhat a levegőben. Az akkuk feltöltése 2-6 órát vesz igénybe - a töltő teljesítményétől függően - és mindösszesen 75 centbe kerül.
Mégegyszer: Egy 160-170 km-es (repülő)út "üzemanyag"-ára 75 cent, azaz 112 forint!

Finomított benzin - algából
(2008.08.30.)

A san diego-i (USA) Sapphire Energy olyan eljárást fejlesztett ki algaolaj előállítására, amely a keletkezett "zöld nyersolajat" alkalmassá teszi finomítókban való továbbfeldolgozásra. Az így előállított magas oktánszámú benzin ugyanazokkal a tulajdonságokkal bír, mint a kőolajból származó hagyományos - viszont teljesen szénmentes, elégetésekor nem keletkezik környezetkárosító melléktermék.
Az "olaj 2.0"-nek is nevezett alapanyagból készült benzin minden benzines gépkocsiban használható - adalékanyagok, vagy a motor átalakítása nélkül. Mivel az algatelepek nem igényelnek termőföldet, viszont egységnyi területen akár 10-100-szor több nyersanyagot állítanak elő, mint az etanol-alapanyag gabonafélék, az algaolaj a közeljövő energiapiacának egyik főszereplője lehet

Jönnek a robotok
Lehetőségek, aggályok, rémálmok
(2008.04.24.)

1 - Jönnek a robotok

Hihetetlen ütemben..., tele van velük a média: Robot-kutya, -macska, humanoidok, jópofák, érdekesek. Majd mindenki kedveli ezeket a csetlő-botló játékszereket, bemutatókon óriási sikerük van.
De ez a fogalom, hogy robot, már most is jóval többet jelent a játékszernél, látványosságnál. Jónéhány magyar háztartásban is dolgozik már robot-porszívó, önállóan föltakarítja a szobát, magára lehet hagyni, még a konektort is megkeresi, hogy föltöltse esetleg lemerült telepeit.

Nagyon gazdagok talán már az intelligens társ-robot előnyein is elgondolkodtak, egy-két helyen talán már be is szerezték... (Dél-Korea informatika-minisztere szerint 2010-re minden - ottani - háztartásban lesz egy ilyen - beszélgetőtársnak, bejárónőnek, kuktának, gyermek- és idősgondozónak, stb. alkalmas - szerkezet.)
Azért ezen a 2010-es dátumon már érdemes elgondolkodni. Hiszen az már karnyújtásnyira van! Erre még akkor is fel kell kapnunk a fejünket, ha egy ilyen terv még Dél-Koreában is merésznek számít.

Pedig most jön csak a "nehéztüzérség": Robot a laboratóriumban. De nem ám a házirobot fajta segédmunkás, valódi tudós. Kísérleteket tervez, végrehajtja, megállapításokat tesz. Az eredmények alapján új hipotéziseket állít föl, újabb kísérleteket tervez, stb.

És ez még mindig nem a csúcs. Az intelligens-robotok krémje egyenesen tervező, sőt feltaláló! "Oral-B CrossAction" fogkeféd van?, nos "ő" tervezte. Mint ahogy különleges keménységű új anyagokat, speciális keresőprogramot, újfajta robbanófejet stb. stb. is...
A mesterséges intelligencia és a robotika néhány kutatóját a robotokban rejlő félelmetes lehetőségek egyenesen új világkép kialakítására késztették. A transzhumanisták szerint a mesterséges intelligencia hamarosan az emberi fölé nő, és az ember fölöslegesnek ítéltetik. Az egyetlen megoldás, ha képességeinket gépi elemekkel és a mesterséges intelligencia segítségével megsokszorozzuk: kiborgokká válunk.
-----

Bár aligha etetik meg velünk ilyen forrón a kását, nem vitatható, hogy vannak kockázatai is a robotizálódásnak.

Az első nyilvánvaló kockázat a munkahelyek számának csökkenése, amint egyre többfajta és egyre magasabb kvalitást igénylő munka elvégzésére válnak alkalmassá a robotok.
A Forbes magazin 2006 januári száma egyenesen arra buzdít: "Vásárolj robotot és mentsd meg Amerikát!". A szerző, Robert Malone, szerint Amerika egyetlen esélye a Kínával folytatott kereskedelmi harcban a robot munkaerő tömeges alkalmazása. Kínában ugyanis 3 dollár egy átlagos ipari munkás órabére, az USÁ-ban 15, ezért válik az amerikai áru versenyképtelenné a nemzetközi piacon. Egy ipari robot "foglalkoztatásának" egy órai költsége azonban csupán 30 cent körül van, a megoldás tehát a totális robotizálás.
A robotizáció óriási ütemben gyorsul - és nem csak az USÁ-ban - egyre több ipari robotot gyártanak és vesznek, áruk egyötöde annak, amibe 1990-ben kerültek.

2 - "Intelligens robotok"

Nem csak az ipari robotok száma növekszik: Japán gazdasági minisztériuma, valamint a Mitsubishi Kutatóintézet előrejelzése szerint az intelligens robotok eladási statisztikáinak ugrásszerű emelkedése várható a következő évtizedben. Becslésük szerint 2020-ra az ilyen eladások összértéke 500 milliárd dollár körül lesz (most 15 milliárd).
A személyi-robot gyártásban és felhasználásban is Japán a ranglista-vezető (60 %), de igen lendületes a fejlődés az Egyesült Államokban is, Dél-Korea informatikai minisztere pedig kijelentette, hogy személyes célja már 2010-re (!) minden dél-koreai háztartásba eljuttatni a ház körüli munkákban, nyelvtanulásban, az idősek gondozásában, stb. segédkező intelligens robotokat.

Olyan szerkezetekről van szó, mint például a Fujitsu univerzális hunanoid robotja: Portásként képes a szállodába érkező vendégek köszöntésére, elkíséri őket a felvonóig, lehívja azt (!), kézikocsira rakja a vendégek csomagjait és utánuk viszi; biztonsági őrként pedig a kijelölt területen járőrözik és jelenti az illetéktelen behatolási kísérletet. Ugyancsak hasznos munkaerő lehet kórházakban, szociális gondozóhelyeken, vagy éppen háztartásokban is.
Gyorsan észleli az embereket és a tárgyakat maga körül, és nyolc kamerája közül a két legjobb pozícióban levőt használva az újonnan kifejlesztett 3-D látvány-feldolgozó rendszer segítségével pontosan beméri azok távolságát. Ez lehetővé teszi hogy biztonságosan közlekedjen váratlan akadályok és hirtelen fölbukkanó emberek között is a kijelölt célterület felé.
A korszerű látványfeldolgozó rendszer segítsége szükséges ahhoz is, hogy biztonságosan fogjon meg tárgyakat és nyomjon meg gombokat (felvonó, számítógép, stb.). Karja - a gerincesek idegrendszerét szimuláló vezérlőprogramnak köszönhetően - természetesen és lágyan mozog.
Ha megszólítják, összetett mikrofonrendszere segítségével képes megállapítani, hogy honnan jön a hang, és fejét abba az irányba fordítja. Már alapszoftvere lehetővé teszi, hogy megértse az egyszerűbb kérdéseket, és válaszoljon rájuk, végrehajtsa a szóban kapott utasításokat. Ugyanakkor a szoftver nyitott, a robot számítógép segítségével tanítható. A számítógéphez önállóan is képes kapcsolódni, információt keresni akár az interneten is(!), a talált anyagot a számítógépen, vagy saját - mellén elhelyezett - kijelzőjén bemutatni.
Önállóan észleli akkumulátorai teljesítményének csökkenését, és mielőtt lemerülnének képes önállóan feltölteni azokat.

És nem csak a biztonsági őrök, portások és bejárónők aggódhatnak: némely robotok már kvalitásosabb, kifejezetten szellemi munka végzésére is alkalmasak. Van pl. tanár-robot, sőt a "Robottudós"-nak keresztelt laboratóriumi szoftver már a laboratóriumi kutatóknak is egyenrangú társa. Stephen Muggleton és társai arról számoltak be 2004 januárjában a Nature hasábjain, hogyan oldott meg az általuk kifejlesztett program egy tipikus génkutatási feladatot: egy géncsoport funkciójának meghatározását a sörélesztőben. A "robot"-program a csoport által kifejlesztett két újszerű - együttműködő - alprogramból áll: az egyik egy hipotézisgenerátor, a másik egy kísérletválasztó szoftver. Az első alprogram minden mutáns törzsről megfogalmazott egy előzetes elvárást arra vonatkozóan, vajon hogyan fejlődik egy bizonyos tápanyaggal, illetve anélkül. Adatbázisából a másik szoftver részletesen megtervezte a kísérletek egyes lépéseit, amelyekben a konkrét mutáns és normál törzsekhez a bioszintézishez szükséges különböző tápanyagokat adagolt. Az élesztő növekedését mérte és összehasonlította. Ha a hipotézisgenerátornak igaza volt - és az esetek 98 százalékában így történt - a szoftver az új információkra alapozva újabb elméleteket állított föl, és újabb kísérleteket szervezett megerősítésükre.
A csoport összehasonlította a "Robottudós" tevékenységét egy, a laborban dolgozó végzős egyetemi hallgatóéval. Az eredmények nem csak ugyanolyan pontosak voltak, de a programnak kevesebb kísérletre volt szüksége, mert hipotézisgenerátora jobb megoldásokat talált, a költségeket is jelentősen csökkentve ezáltal.

3 - Szuperrobotok és transzhumanisták

Stephen Thaler, az Imagination Engines alapítója és vezetője számos bejegyzett találmánnyal büszkélkedik. Valójában azonban - s ezt készséggel elismeri, sőt hangoztatja - zömüket tulajdonképpen nem is ő, hanem első találmányában leírt teremtményei, az általa "kreatív gépek"-nek nevezett robot-agyak alkották.

Thalernek az emberi agyat modellező számítógépes programjai egymással autonóm módon összekapcsolódó, "tanító" és "tanuló" sejtcsoportokat szimuláló részekből állnak. Az igazi áttörést az az új módszer jelenti, ahogy a robot-agyak "tanuló" részeit perturbáció - mesterségesen előidézett rendellenesség - segítségével egy speciális, "álom"-szerű állapotba juttatják. Ebben az állapotban ezek az "agyrészek" a kapott feladat megoldásának különleges változatait termelik ki, amelyeket az ellenőrző részek minősítenek. Ha a javasolt új megoldás elvezet a célhoz, megerősítő, ha használhatatlan, negatív jelet küldenek az "álmodóknak". A végeredmény általában rengeteg használható megoldás - közülük nem egy használatban is van már, persze - és néhány meglepően újszerű megoldási javaslat, legyen szó speciális internetes keresőprogramokról, különlegesen kemény anyagokról, vagy új elvárásoknak megfelelő fogkeféről.
Thaler egyébként úgy jutott el az "álmodó agyrészek" variációhoz, hogy puszta kíváncsiságból az agy fokozatos leépülését próbálta modellezni. Nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy a már "funkcionális zavarokkal" küszködő mesterséges agy a hibátlan, de sematikus megoldások helyett nem csak hibás, de jól használható különleges megoldásokat is produkált.
Következő agy-modelljét már úgy tervezte meg, hogy egyik része folyamatosan "kissé zavart" állapotban legyen, de egy másik rész ellenőrizze a "zavart" feladatmegoldásait. Az embernek eszébe jut a mondás: "A zsenitől az őrültet csak egy hajszál választja el."

Ha a feladatot és a szükséges adatbázist megkapják, a robot-agyak minden további segédprogram nélkül fedeznek fel bonyolult műveleteket (pl. mozgásformákat), alkotnak új vegyületeket, szavakat, stb. Az IEI honlapján is bemutatott egyik kísérletben pl. önállóan tanul meg járni a hat mozgatható lábbal ellátott "kreatív gép". (Minden segédprogram nélkül!) Thaler szerint itt - a lábakon kívül - csak egy hang-érzékelőt kapott a robot, és azt a feladatot, hogy jusson el a hangforráshoz. A bemutatott videofelvételen a mesterséges teremtmény szemünk előtt tanul meg járni, kísértetiesen hasonló módon, mint egy újszülött állat.

A mesterséges intelligencia rohamos fejlődése néhány kutatóját arra a meggyőződésre vezette, hogy elkerülhetetlen az intelligens robotok éntudatra ébredése és hatalomátvétele. A hagyományos ember eltűnik az evolúció süllyesztőjében, csak a robotokhoz hasonuló kiborgoknak van esélyük az új "civilizáció"-ba való beilleszkedésre.
A transzhumanistáknak a távlatokat lefestő vízióiban egészen bizarr elképzelések is helyet kaptak: csak mesterséges anyagokból álló testet irányító emberi agyak, mesterséges intelligenciával összekötött, az emberi elme teljesítményének sokszorosára képes ember-gép kombinációk vagy éppen teljes egészében számítógépre töltött emberi tudattartalom, amely bármilyen testtel (testekkel?) összeköthető - ha egyáltalán lesz ilyen igénye (!) - az örök élet (?) lehetőségével.
Kevin Warwick egyetemi tanár "jó" példával jár elöl: 750 ezer dolláros műtéttel(!) a csuklójában futó érző és mozgatóidegekhez operáltatott implantátum segítségével - internetkapcsolat fölhasználásával - átnyúlt az óceánon (!), a távoli számítógéphez kapcsolt robotkézzel érzékelte (mintha saját ujjaival tapogatta volna) és mozgatta az ottani céltárgyakat.
A kiborgjelölt csodabogár kifejtette: tudósként örül, hogy egy lépést tehetett a jövőbe, és tovább akar haladni a kiborggá válás útján.
Könyvében ("Én, a kiborg") Warwick felsorolja a gép-lét előnyeit:

A gépi értelem hálózatba kapcsolható,
a gép az információkat dimenziók százaiban kezeli, az ember csak háromban (négyben az idővel együtt).
A gépek hihetetlenül sokféleképpen képesek érzékelni a világot a mi szegényes érzékelésünkkel szemben.
A számítógép gyors, az emberi agy lassú,
a gépeknek a memóriája is jobb,
kommunikációjuk is gyorsabb, hibamentesebb, nagy távolságon is, több géppel való egyidejű kapcsolat esetén is,
és a jövő gép-agyai korlátlanul bővíthetők lesznek, míg az emberi agy-méret adott.

Alighanem a fenti állítások egy mondatban összefoglalható lényegével (a számítógép jobb, mint az emberi agy) is lehetne vitatkozni, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy még nagyon sok mindent nem tudunk az emberi agy képességeiről (van olyan vélemény, hogy lehetőségeinek csak töredékét használjuk jelenleg),
de a lényeg nem is itt van.
Hanem, hogy - biológiai alapok híján - a legintelligensebb robotnak sem fog fájni soha semmije, és soha semmit nem fog kívánni, enélkül pedig nincs éntudat,
és a kiborg-vízió is zsákutca: az ember csak a jelenlegi (nem-kiborg) formájában alkalmas arra, hogy szerves alkotórésze legyen a Földdel sajátos anya-gyermek viszonyban álló - abból kinövő és táplálkozó, arra visszaható - biológiai és társadalmi rendszereknek, csak ebben a formájában élheti át a bőrérzékeléstől kezdve az egyszerű érzéseken keresztül a magasabbrendű érzelmekig (szeretet, szerelem, stb.) tartó élményskálát amely nélkül semmit nem jelent az a szó, hogy élet.

4 - Robotok a fegyveres erőknél

Bár a robot alapértelmezésben az önálló, automatikus feladatvégrehajtásra alkalmas programokat, szerkezeteket jelenti, tágabb értelemben idesorolhatók a távirányított gépek is. A fegyveres erőknél egyelőre főleg ilyen távirányítású földi és légi masinákat alkalmaznak, de már megjelentek itt is, és a távlati elképzelések szerint egyre nagyobb szerephez jutnak majd a valódi, emberi irányítás nélkül is tevékenykedni képes változatok.
Az Egyesült Államok nemrég indult haderő-reform programjának, az FCS-nek (Future Combat System - Jövő Harci Rendszere) a robotizálás az egyik fő eleme. Már most is több mint ezer harci robot szolgál az amerikai fegyveres erőknél, a szárazföldi egységeknél zömmel a "Talon" és az "iRobot" különböző változatai. A Talon robotok több mint húszezer bevetésben vettek már részt Afganisztánban és Irakban.
A kis, lánctalpas járműveket laptopról, rádiójelekkel vezérlik. (Kinyitott állapotban) másfél méteres karjukon kamerákat, mikrofonokat és "robotkezet" hordanak, amelyek felbecsülhetetlenül értékes segítséget jelentenek, amikor egy bomba-gyanús csomagot kell megvizsgálni, vagy egy gyanús helyszínről kideríteni, hol állnak lesben az orvlövészek.
Vegyianyag-, gáz-, hőmérséklet-, és sugárzásmérővel felszerelt változataik is vannak, sőt gépfegyver vagy akár gránátvető is telepíthető rájuk.

Légi felderítési célokra már több évtizede használnak UAV-okat (Unmanned Aerial Vehicle - pilótanélküli légijármű), az utóbbi időben már nem csak távirányítású repülőt, de helikoptert is, és már nem csak felderítésre, hanem támadó feladatok végrehajtására is alkalmas fegyveres változatokat is.

De már megjelentek az első - katonai célokra fejlesztett - autonóm manőverezésre képes robotok is: Pl. a Northrop Grumman által gyártott másfél tonnás teherautó-szerűség a TAGS, amelyet speciális érzékelő- és vezérlőrendszerekkel szereltek fel. A memóriájába táplált útvonalon önállóan képes végighaladni, miközben a váratlan akadályokat észleli és kikerüli. A célállomásra GPS-t (műholdas helymeghatározó rendszer) és végpont-navigációt használva jut el nagy biztonsággal. Egy tonna hasznos terhet hordozhat, amely felderítő-, célvezető-berendezés, fegyver, vagy ezek kombinációja is lehet.
Ugyancsak távirányítás nélküli akciókra képes az "iRobot" "Wayfarer"-je is, amely épületbelsők, városrészek földerítését végzi a harc előtt. Nemcsak képeket közvetít az általa bejárt területről, de pontos térképet is rajzol róla.
Ebben a szekcióban - városi harcokat támogató felderítőrobotok - egyébként igen változatos a kínálat: A Clarifying Technology örvény-technikával tapadó falmászó robotja bekukucskál az ablakon, a szívós Toughbotot egyszerűen bedobják az épületbe az ablakon keresztül, ahonnan képeket küld a támadásra készülő katonáknak. Emelkedők, mellvédek, falak mögé látni a mini-helikopterek, és repülőgépek segítenek, amelyeknek az ellenséges állások fölött körözve készített képei döntő hozzájárulást jelenthetnek egy-egy akció sikeres megtervezéséhez.

A távlati tervekben kreatív, támadási terveket önállóan készítő és azok menetközbeni rugalmas átalakítására, csoportos együttműködésre is képes harci robotok is szerepelnek. Thaler kreatív gépeinek (ld. a "Szuperrobotok és transzhumanisták" c. fejezetet) katonai alkalmazási lehetőségeit is vizsgálják, de a DARPA (az amerikai védelmi kutatásokat koordináló intézet) a Honeywell kutatócég fejlesztését is támogatja, amelynek célja egy az új szituációkhoz alkalmazkodni képes, önmegújító és önjavító program katonai feladatokra. (Érdekesség: Az ilyen kreatív, önjavító, sőt önfejlesztő, harci feladatokat önállóan választó harci robotok veszélyeiről vizionál "Az elhagyott bolygó" c. scifi-film.)

Társadalom

Forradalom helyett
(2007. 12. 28.)

Az egyik vezető német bank igazgatója teljes jövedelme (ha jól emlékszem évi kb. 200 millió forintnak megfelelő euro) 50 %-át utalja át rendszeresen jótékony célokra - hallottam a minap az mr1 németországi tudósítójától.
A riporter a társadalmi különbségek csökkentésének lehetőségéről Németországban zajló széleskörű vita kapcsán számolt be az esetről, amely szerintem
világszenzáció.

Jótékonykodások eddig is voltak, de ez más, ez már egy új kategória:
Egy mindeddig példa nélküli kísérlet a végzetesen eltorzult jövedelmi arányok forradalom nélküli korrigálási lehetőségének bemutatására.
Képzeljük csak el, mi lenne itt, ha divatot teremtene, és a gazdagok egymással versenyezve jelentenék be jövedelmük - sőt, legyünk bátrak nagyot álmodni: (tízévente) vagyonuk! - felének szétosztását:
Világcsodája! A Vörös Brigádok, Vörös Hadsereg Frakció és egyéb kapitalistavadász szervezetek aktivistái kezéből kihullana a pisztoly, Lenin és Che Guevara mai utódai zavartan dobnák a papírkosárba a forradalmak kirobbantásának terveit,
mert ez maga lenne a forradalom, a világ megváltása,

a kör négyszögesítése, hiszen a kapitalizmus hajtóerejét - az egyéni képességekből maximumot kipréselő gyarapodási vágyban rejlő energiákat - megtartva a már-már halódó közösségi erők is újra működni kezdhetnének.
Óriási pénzekről van szó - persze nem bíznám politikusokra, csakis civil szervezetekre az elosztását -, ezermilliárdokról (forintban is, euróban is, dollárban is), ennyiből nem csak az adott országon belül lehetne fölszámolni a szegénységet, de a világ szegényebb régióinak fölemelését is meg lehetne oldani.

A gazdagokra pedig (a szupergazdagok így hamar eltűnnének) nem - társadalmon kívülre került - csodabogárként vagy ellenségként (szegénységi foktól és vérmérséklettől függően) tekintenénk, hanem példaként, ők lennének korunk nemesei, akiket jó szívvel lehetne megsüvegelni, vagy megsegíteni, ha rászorulnak, pl. természeti csapások idején...

Most, hogy jól kiálmodoztam magam, vissza a földre:
Persze, tudom én, hogy nem lesz ebből semmi. A valamikor lelkiismeretnek nevezett belső hang túlságosan meggyengült (sokaknál el is tűnt már), a vetélkedési, harácsolási ösztönök túl régóta vannak szabadjára engedve, túl nagyra nőttek ahhoz, hogy vissza lehessen hajtani őket a karámok mögé.

És mégis..., ha egy embernek sikerült...,

mert egy megtette!

Megemelem a kalapom előtte.